Kérdés: A fehérjékről tudom, hogy aminosav (ezekből épül fel a fehérje, ugye) formájában (főleg bcaa), az ultrafutók 3 óra feletti futásnál óránként használják, hogy a szervezet ne bontsa le az izmokat. Vajon szükséges ez?
Válasz: Véleményünk és saját tapasztalataink szerint az emberi szervezet energiatermelő folyamatai - valamennyi élettani működéshez hasonlóan - rendkívül pragmatikusak és hatékonyak. Ez a hatékony és pragmatikus működés az, ami kétségessé teszi az "izomégetés", vagy izomlebontás folyamatát, azaz egy rendkívül komplex (talán a legkomplexebb) fehérje, az izomfehérje fizikai terhelés közbeni aminosavakká bontását, dezaminálását, majd (piroszőlősavként, vagy acetil-koenzim-A-ként) bejutattatását a citrát körbe. Ez még így leírva is hosszú idő-, és energiaigényes folyamat. Határozott véleményünk az, hogy az izomlebontás energia képzési célból egyszerűen nem működik. Sokkal egyszerűbb a szervezet számára a (szinte) végtelen mennyiségben rendelkezésre álló zsírokat elégetni a szénhidrátok tüzében. Ha pedig elfogynának a szénhidrátok, és leállna a zsírégetés, akkor pedig egyébként sincs tovább, mert az agyunk lekapcsol és elmegy aludni, mivel az agysejtek csak szénhidrátot tudnak üzemanyagként hasznosítani.
Véleményünk és saját tapaszatalataink szerint az izomlebontás mítosza egyszerűen nem igaz, ezért indokolatlannak tartjuk a terhelés közbeni aminosav-bevitelt. A fehérjék (aminosavak) táplálkozás élettani jelentőségével természetesen nagyon is tisztában vagyunk, ezzel nagyon sokszor foglalkoztunk, de fizikai terhelés közben indokolatlannak, sőt veszélyesnek tartjuk, ha azon kevés molekula közé, amelyet valóban be tudunk juttatni a szervezetbe, még aminosavakat is tuszkolunk a frissítésünk során. Nagyon szűk az két ajtó, amelyen át igazán fontos tápanyagokat és elektrolitokat kell a szervezetbe juttatni az energiatermelő rendszerek működésének, azaz a teljesítmény fenntartásának érdekében.
A kevesebb néha több, tartja a mondás.