A visszapótlás művészetére mondhatni külön tudományág épült. Ennek elismert művelője Kindl Gábor, az „eXtremeMan professzora”, aki 1992-ben maga is magyar bajnok lett Nagyatádon. Rendszeres előadója évről-évre a verseny előtti „Az ironman: egy kis tudomány” előadássorozatnak. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy Gábor a visszapótlás tudományának első számú szakértője: egy olyan alkalmazást is kifejlesztettek (Enduraid), amely a megadott antropometriai tényezők, az edzettségi szint, a táv és a tervezett teljesítési idő, valamint az időjárási körülmények figyelembevételével kiszámítja, miből mennyit kell a versenyzőnek visszapótolnia és milyen időközönként. Az alkalmazás a HIGH5 termékeire is „kalibrálható”: megmutatja mennyi gél, szelet, izoital és persze víz fogyasztása szükséges a mosolygós célba érkezéshez.
– A verseny napján térül meg a versenyző és családja közös befektetése: a felkészüléssel töltött rengeteg idő, energia és persze pénz is. A triatlonisták a család-sport-munka háromszögében egész évben a harmonikus egyensúly megtalálásra törekednek. Komoly „családi csapatmunka” eredménye az Extrememan rajtlistára kerülés és a rajtvonalnál történő felsorakozás! A megtérülés pedig bizony nagyban függ a frissítéstől is – állítja Gábor.
– Sokan úgy hiszik, az edzés a lestrapálásról szól, de ez nem teljesen igaz, a regeneráció alatt edződünk, ebben az időszakban alkalmazkodunk az edzés által kiváltott ingerhez – ez a folyamat a túlkompenzálás, amelyben pedig meghatározó tényező, hogy mivel frissítünk az edzések során és az edzések között. A HIGH5 termékeivel ez remekül kivitelezhető, az Enduraid pedig igen nagy hangsúlyt fektet arra, hogy a verseny, illetve az edzések során alkalmazott frissítési protokollok különbözőségét hangsúlyozza.
Miért is frissítünk? A cél visszapótolni azt, amit elveszítünk, illetve az elveszített komponensek közül azokat, amelyeket valóban pótolni kell, különösen azokat, amelyek elengedhetetlenek a szervezet homeosztázisának fenntartásához – ebben pedig nincs kompromisszum. Elsősorban a hidratáció fenntartását kell megoldanunk. Hiszen a szervezet nem más, mint egy vizes fehérjeoldat, amiben a fehérjék végzik a munka zömét. Ezek gazdaságos és optimális működésének biztosításhoz megfelelő környezetet, „hidratáltságot”, hidratációt kell biztosítanunk. Az izomműködés hatékonysága nem éri el még a 25%-ot sem, az izommunka ~75 %-os „mellékterméke” a hő, így a sportolók az Extrememan teljesítése során leginkább Nagyatádot fűtik. A hőtermelés kezelése izzadás által történik, amely révén vizet és sókat is veszítünk, ezeket a komponenseket mindenképpen pótolnunk kell, mert ezáltal tudjuk az élettani folyamatokat biztosítani. A veszteségeket persze nem kell teljes pontossággal kiszámolnunk, hiszen a szervezetnek vannak tartalékai – ezek egy része következmények nélkül „elveszíthető”. Ez az úgynevezett zöld zóna – a cél, hogy ebben maradjunk, melyet tervszerű frissítésekkel tudunk elérni. Például a zsírokat szerencsére nem kell pótolni – egy szikár triatlonistán is legalább 10 ironman teljesítéséhez elegendő zsírkészlet van.
Ha a pótlandó veszteségeket sikerült meghatározni, összeállíthatunk egy frissítési mixet, olyat, ami nem okozhat hasmenést, hányást –, amely valóban eljut a tápcsatorna azon részébe, a vékonybélbe, ahol fel is tud szívódni. A HIGH5 rendkívül jó minden tekintetben, kiválóak az energiaszeletei – gond csak akkor lehet, ha rosszul használják. A túltelített gyomortartalom, a túl sűrű frissítőmix bizony okozhat problémát: a gyomorban oldat lesz minden, amit megeszünk, még akkor is, ha nem iszunk vizet, mert ekkor a szervezet a saját folyadékkészletével hígítja fel, és ekkor bizony rossz irányban működik az a fránya ozmózis. A veszteségek számításánál is fontosabb a megfelelő, valóban hasznosuló, a célba érkezést segítő frissítőmix összeállítása. Az Enduraid programozása során a különböző frissítőtermékek egymásra hatásának figyelembevétele volt a legnagyobb kihívás. Tehát fontos, hogy a frissítőtermékeket szakszerűen használjuk, az élettan törvényeinek megfelelően, hiszen azokat nem lehet kicselezni – sokan buktak már ebbe bele a pályán. – figyelmeztetett Gábor.
Sok triatlonos aranyszabály hangzott már el ebben a cikkben, de még egyet érdemes megemlíteni: „Mindenki olyan kedvvel versenyez, amilyen kedvű a gyomra.”
Forrás: http://extrememan.hu/oldals/57